I. FEJEZET

                                        *SAMANTA*

Szerencsétlennek mondhatnám magam, amiért a fiú aki tetszik a legjobb barátnőm pasija.Vagy amiért anyám 10 éve rám se néz.Folytatnám azzal, hogy bátyám bejelentette Moszkvába költözik 4 évre és magamra hagy a flúgos nagybátyámmal, aki anno mamám helyett gondunkat viselte miután anyánk elhagyott minket.

Bonyolult az életem amióta megszülettem.6 évesen hagyott el anyánk, amikor bátyám 12 volt.6 év korkülönbséggel,egy senkinek nem kellünk érzettel a vállunkon nem a legkönnyebb az élet.!

Most meg Paul is itt hagy a jó moszkvai vodkáért és nőkért. No meg ott az egyeteme ahova mindig is vágyott, hogy kitanulja a fotózást.

Legalább a dühömet van valamin kitöltenem,ami nem más mint a rajzolás. Igen, művészi tehetséggel áldott meg a jó Isten (...és ezt nem tagadom le,mint életem egyes zátonyra futott részleteit...)

Most is épp alkotok. Láttam egy nőt a buszon,akinek még most sem tudom kiverni a fejemből arca különlegességét.Nem volt szép...sivár,csont vékony arcvonásai voltak, fekete haja még sápasztotta is.De olyan szép kék szemei voltak ami mindent egyensúlyba hozott.Őt próbáltam lapra vetni, de elég nagy kihívás volt...bár az a jó.
Az órára pillantva eszembe öklött az a gondolat,hogy aludnom kéne.Az ágyam alá csúsztattam a rajzot,majd leoltottam a villanyt...jöhetnek az álmok!