II. FEJEZET

 A jól megszokott Hétfő reggel.Megdörzsölve fáradt szemeim rádöbbenek ,hogy 8 óra és hogy témazárót írunk.
Kikerekedett szemekkel bámulok ki az ablakon.
-Fr*ncba!- felpattanok az ágyról, majd gyorsan felkapok egy farmert ,egy sima pólót , majd a fekete csuklyás pulcsim.
Átrohanva a fürdőszobába arra eszméltem a tükörre pillantva ,hogy ma a megszokottnál is göndörebb a hajam, és a szemeim kitisztultak.Eszméletlenül látszik a királykék alapon olykor felbukkanó zöld.Kifejezetten jól nézek ki...
Gyorsan megmosom a fogam,felkenem a Rich Rose árnyalatú sötét bordós rúzsom , -melyet anno anyám hagyott a padlón nagy sietségébe ..., és amit azóta hordok , és zsebembe hurcolok mindenfelé- majd lerohanok a földszintre.Sehol senki.
Vállat vonva fejembe nyomom a végjegyemmé alakult fekete kötött sapkám , vállamra dobom a fekete táskám , és észtvesztve rohanok a buszmegállóba.
Nagy nehezen....DE! elértem a buszom.
Óvatosan fellépkedtem rá ,majd egyből megláttam az első üléseket foglaló nőt , akit rajzolok.
Ugyanúgy néz ki mint tegnap.Csak most sápadtabb.Jól megbámultam,de inkább abba hagytam mer elpirult (legalább lett egy kis emberi színe)
A mögötte lévő üléseket foglaltam el.Fülembe raktam a fülhallgatóm ,majd benyomtam a kedvenc számom.......egyszer csak!Majdnem belefulladtam a nő parfümjébe.Orrfacsaró...!Ki bír magára ennyit okádni??Tisztán érzem, hogy mangosztán ,papaja keveréket fújt magára*-de még mennyit-*

-Bocs, ide ülhetnék melléd?-  kérdezte egy viszonylag helyes,fekete hajú,égimeszelő.Közepes alkatú volt.Hatalmas kék szemek...száján halovány mosoly húzódott.

-Parancsolj!-  és rakom az ölembe a táskámat.

-Ugye nem baj?- és emeli le nyugodtan a táskáját a válláról, és mintha mit sem kérdezett volna, fokozatosan süllyed  le az ülésbe.

-De.- vágom rá viccből,várván hogy erre mit lép...de paraszt módjára már bömbölt a füléből a zene.

-Úr Isten!!-  pattanok fel,majd ülök is le a brutálisan érkezett ütéstől a fejemre...melyet a kalaptartó okozott.De nem érek rá sírni.Gyorsan össze szedem a cuccaimat mivel a suli megállójához közeledünk.-Engedj ki kérlek!-mondom elhaló hangon, de a srác bealudt.-Engedj már ki!-majd a számomról leginkább nemvárt dolgot követtem el, pofán csaptam. (erre bezzeg felkelt)

-Mi a francot csinálsz?!- veri ki a füléből a fülhallgatót..majd folytatja-Mit akarsz??

-Vak vagy netán?! Nem nyilvánvaló számodra hogy ki akarok menni?Te meg itt feltartasz...menj már odébb!

-Kérni nem tudsz?-  vág vissza.

Én is vissza vágtam volna,de láttam ahogy a busz egyre közelebb jár a megállóhoz és nincs arra idő amíg ez arrébb megy...szóval átugrottam a lábait majd kisebb-nagyobb sikerrel , de lábra érkeztem.
Higgadtan előre megyek az ajtóhoz és megnyomom a gombot.
Megigazgatom magam és feltartva a tekintetem méltóságteljességgel nézem a magam előtt nyitódó ajtót.Majd kevésbé nagy méltóságteljességgel zakózok le a buszról.A következő pillanatban már a buszmegálló talajáról szemlélem a felhőket.

-Jól van?-  kiált hozzám a buszsofőr a volán mögül.
Mosolyogva bólogatok,és mire elment a busz ,ráébredtem hogy ez igencsak gáz volt...