II. FEJEZET

 A jól megszokott Hétfő reggel.Megdörzsölve fáradt szemeim rádöbbenek ,hogy 8 óra és hogy témazárót írunk.
Kikerekedett szemekkel bámulok ki az ablakon.
-Fr*ncba!- felpattanok az ágyról, majd gyorsan felkapok egy farmert ,egy sima pólót , majd a fekete csuklyás pulcsim.
Átrohanva a fürdőszobába arra eszméltem a tükörre pillantva ,hogy ma a megszokottnál is göndörebb a hajam, és a szemeim kitisztultak.Eszméletlenül látszik a királykék alapon olykor felbukkanó zöld.Kifejezetten jól nézek ki...
Gyorsan megmosom a fogam,felkenem a Rich Rose árnyalatú sötét bordós rúzsom , -melyet anno anyám hagyott a padlón nagy sietségébe ..., és amit azóta hordok , és zsebembe hurcolok mindenfelé- majd lerohanok a földszintre.Sehol senki.
Vállat vonva fejembe nyomom a végjegyemmé alakult fekete kötött sapkám , vállamra dobom a fekete táskám , és észtvesztve rohanok a buszmegállóba.
Nagy nehezen....DE! elértem a buszom.
Óvatosan fellépkedtem rá ,majd egyből megláttam az első üléseket foglaló nőt , akit rajzolok.
Ugyanúgy néz ki mint tegnap.Csak most sápadtabb.Jól megbámultam,de inkább abba hagytam mer elpirult (legalább lett egy kis emberi színe)
A mögötte lévő üléseket foglaltam el.Fülembe raktam a fülhallgatóm ,majd benyomtam a kedvenc számom.......egyszer csak!Majdnem belefulladtam a nő parfümjébe.Orrfacsaró...!Ki bír magára ennyit okádni??Tisztán érzem, hogy mangosztán ,papaja keveréket fújt magára*-de még mennyit-*

-Bocs, ide ülhetnék melléd?-  kérdezte egy viszonylag helyes,fekete hajú,égimeszelő.Közepes alkatú volt.Hatalmas kék szemek...száján halovány mosoly húzódott.

-Parancsolj!-  és rakom az ölembe a táskámat.

-Ugye nem baj?- és emeli le nyugodtan a táskáját a válláról, és mintha mit sem kérdezett volna, fokozatosan süllyed  le az ülésbe.

-De.- vágom rá viccből,várván hogy erre mit lép...de paraszt módjára már bömbölt a füléből a zene.

-Úr Isten!!-  pattanok fel,majd ülök is le a brutálisan érkezett ütéstől a fejemre...melyet a kalaptartó okozott.De nem érek rá sírni.Gyorsan össze szedem a cuccaimat mivel a suli megállójához közeledünk.-Engedj ki kérlek!-mondom elhaló hangon, de a srác bealudt.-Engedj már ki!-majd a számomról leginkább nemvárt dolgot követtem el, pofán csaptam. (erre bezzeg felkelt)

-Mi a francot csinálsz?!- veri ki a füléből a fülhallgatót..majd folytatja-Mit akarsz??

-Vak vagy netán?! Nem nyilvánvaló számodra hogy ki akarok menni?Te meg itt feltartasz...menj már odébb!

-Kérni nem tudsz?-  vág vissza.

Én is vissza vágtam volna,de láttam ahogy a busz egyre közelebb jár a megállóhoz és nincs arra idő amíg ez arrébb megy...szóval átugrottam a lábait majd kisebb-nagyobb sikerrel , de lábra érkeztem.
Higgadtan előre megyek az ajtóhoz és megnyomom a gombot.
Megigazgatom magam és feltartva a tekintetem méltóságteljességgel nézem a magam előtt nyitódó ajtót.Majd kevésbé nagy méltóságteljességgel zakózok le a buszról.A következő pillanatban már a buszmegálló talajáról szemlélem a felhőket.

-Jól van?-  kiált hozzám a buszsofőr a volán mögül.
Mosolyogva bólogatok,és mire elment a busz ,ráébredtem hogy ez igencsak gáz volt...

I. FEJEZET

                                        *SAMANTA*

Szerencsétlennek mondhatnám magam, amiért a fiú aki tetszik a legjobb barátnőm pasija.Vagy amiért anyám 10 éve rám se néz.Folytatnám azzal, hogy bátyám bejelentette Moszkvába költözik 4 évre és magamra hagy a flúgos nagybátyámmal, aki anno mamám helyett gondunkat viselte miután anyánk elhagyott minket.

Bonyolult az életem amióta megszülettem.6 évesen hagyott el anyánk, amikor bátyám 12 volt.6 év korkülönbséggel,egy senkinek nem kellünk érzettel a vállunkon nem a legkönnyebb az élet.!

Most meg Paul is itt hagy a jó moszkvai vodkáért és nőkért. No meg ott az egyeteme ahova mindig is vágyott, hogy kitanulja a fotózást.

Legalább a dühömet van valamin kitöltenem,ami nem más mint a rajzolás. Igen, művészi tehetséggel áldott meg a jó Isten (...és ezt nem tagadom le,mint életem egyes zátonyra futott részleteit...)

Most is épp alkotok. Láttam egy nőt a buszon,akinek még most sem tudom kiverni a fejemből arca különlegességét.Nem volt szép...sivár,csont vékony arcvonásai voltak, fekete haja még sápasztotta is.De olyan szép kék szemei voltak ami mindent egyensúlyba hozott.Őt próbáltam lapra vetni, de elég nagy kihívás volt...bár az a jó.
Az órára pillantva eszembe öklött az a gondolat,hogy aludnom kéne.Az ágyam alá csúsztattam a rajzot,majd leoltottam a villanyt...jöhetnek az álmok!